7. rész

Hola!^^

Üdvözlök ismételten mindenkit. Igen, tudom. Eléggé rövidek a részek. De én próbálkozom. Tényleg. Innentől megpróbálok hosszabb részeket hozni. (Nagyon szépnek köszönöm a pipákat,remélem hamarosan pár követő is lesz. Jó olvasást!:)

Katherine.xx

Az ex

*Harry szemszöge*

Az iskolában eltöltött első napom után fáradtan indultam el Liamhez a pékségbe.

- Visszatért a mi elveszett bárányunk. – kezdte a poénnak szánt szellemes beszólását, mikor beléptem hozzá.

- Jajj de kis vicces valaki. – válaszoltam egyhangúan. Táskámat lecsaptam a padlóra, és leültem a legközelebbi székre.  – Hú bazd meg. – mondtam, majd egy cigarettára gyújtottam.

- Na mesélj. Mi volt? – vigyorgott rám. Láttam rajta, hogy élvezte a helyzetet. Kifújtam a füstöt, majd nekikezdtem a mondandómnak.

- Először is kezdjük ott, hogy túl korán kell menni. Jó oké, azt még valahogy túlélem. De az, hogy egy kibaszott eldugott hely alig van, abban az iskolában ahova el lehet vonulni, cigizni egyet. Na ez, kiborító. – mélyet szívtam a cigimbe, majd kifújtam. – Aztán ezt fokozza még az, hogy az átkozott tesi tanár gondolt egyet, hogy akkor ő most „ebben a félévben” nem tud eljönni, és ezért tanítsam én a kis szarosokat.

- Kimérgelődtél? Mert akkor én is meséljek neked olyat, amitől kiakadsz. – megtörölte kezét a rongyos kéztörlőbe, majd leült mellém.

- Ne kímélj. – szívtam még egyet.

- A lány a buliból. Megint itt volt. Reggel.

- Mi a faszról beszélsz Liam? – néztem rá eltorzult arccal. – Ne nevetess már. Mit keresne itt megint?

- Esküszöm neked. Fehér atléta volt rajta fekete nadrággal, és kiengedett haja volt. Teljesen biztos vagyok benne.

Visszagondoltam arra lányra, akit az utolsó testnevelés órámon láttam.

- Milyen színű szeme volt? – kérdeztem.

- Barna. Ha jól emlékszem. – válaszolta. –Miért?

-A kurva életbe. – nevettem fel. – Ilyen nincs bazd meg. – kezdtem el káromkodni.

- Mi van? Mondd már. – nézett rám. Elmeséltem neki azt az órát, mikor megláttam a lányt, ahogyan rám nézett gyönyörű szemével. Miközben mesélésem láttam rajta, hogy túlságosan jó kedve lett.

- Még mindig áll a fogadás? – kérdezte.

- Miért ne állna? De biztos Ő az?

- Noel Jenkins. –mondta. – Noel-nek hívják a lányt. – mosolyodott el. – Megszerzed?

- Még is hogy tudnám megszerezni? Hagyjál már. Főleg úgy, hogy én egy „tanár” vagyok, ő meg egy kislány?

- Deznee barátnője. – Mikor kiejtette a száján azt a nevet, rögtön elkezdtem fulladozni. Mintha egy pillanatra nem kaptam volna levegőt.

- Na ne bassz. Nem mondod, hogy annak a lotyónak a barátnője? – emeltem fel a hangomat.

-Akkor úgy látszik, még mindig emlékszel rá. – nézett rám Liam.

Az agyam visszament 2 évvel ezelőttre. Mikor még Dez és Én egy párt alkottunk. 

Makacs, magabiztos csaj volt. Imádtam. Főleg a mosolyát. Kápráztató volt. Ő volt az, aki szembeszállt velem, ha kellett. Ő volt, aki nem félt tőlem. Boldogok voltunk. Aztán Dez beiratkozott ebbe az iskolába, és minden megváltozott. Kevesebbet találkoztunk, külön mentünk bulikba, és még sok minden. Egyszer elmentem a lakásához egy nagy csokor virággal. Nem voltam az a túlságosan nyálas típus, de érte még ezt is megtettem. Mikor bementem a házba, Ő és egy másik srác enyelegtek a kanapén. Abban a pillanatban úgy éreztem, mintha az én kis álomvilágom –vele együtt az én álombarátnőm – darabokra hullott volna. Minden,amiben hittem, eltűnt. Azon gondolkoztam, hogy odamegyek és szétverem annak a gyíkarcnak a fejét, de megfékeztem magam. Nem ért volna annyit. Fogtam magam, és kisétáltam a házból. Azóta nem találkoztam Deznee-vel. 

- Az egy kurva. Kész. De azt nem értem, hogy egy olyan lány, mint az a Noe vagy Noel ,tudja a faszom hogy hívják. Mit keres egy Deznee kaliberű csaj társaságába?

- Derítsd ki. Dez azt mondta, mostantól sokat fogunk reggelente találkozni. És, ha Ő jön a pékségbe, akkor a kis barátnőjét is hozza.

- Igazad van. – gondolkoztam el. – A szakítás óta azt a pillanatot vártam, hogy végre visszavághassak annak a ribancnak.

- Ezzel mi akarsz mondani?- nézett rám kérdőn.

- Azt, kedves barátom – elnyomtam a cigarettámat- hogy mivel még mindig áll ez a fogadás, és mondjuk, ha ez egy tökéletes alkalom lenne arra, hogy végre 2 év után visszavághassak Deznee-nek egy olyannal, amire sohasem számított volna.. felbecsülhetetlen.

- Pontosabban? – láttam rajta, hogy nem esett le neki az összefüggés.

- Összejövök a barátnőjével. Ezzel neki fájdalmat okozok, és legalább megnyerek egy fogadást. Mi ebben az érthetetlen?