3. rész

Hola!

Sajnálom, hogy előző héten nem tudtam részt hozni.

A másik: Kicsit szomorúan láttam azt, hogy hiába tettem ki több oldalra is a blogot, nem túl sok visszajelzést kaptam. De persze, igen, új még a blog, meg uncsi..stb. Igen. Természetesen megértem. Még tényleg, nagyon új vagyok, és bocsánatot kérek, minden hibámért. De nagyon-nagyon örülnék neki, ha esetleg lenne valaki, aki esetleg elolvasná ezeket a pár sorokat, esetleg pipálna is. (ne talán-tán megjegyzést is írna, esetleg feliratkozna.) Csak rövidre akartam fogni a szót, remélem ezek után lesz pár visszajelzésem. Addig is meghoztam a 3.részt Harry szemszögéből. Jó olvasást! 

Katherine. xx

Ohh baszki

*Harry szemszöge*

Nem, nem lehet. Nem veszthetem szem elől a csajt. – gondoltam magamban. Mire átverekedtem magamat a hatalmas tömegen, a lányt nem láttam sehol sem. Fasza. Ekkor fejben feltérképeztem minden menekülési tervét.  Elnéztem a wc fele. Nem dehogy. Arra biztos nem ment. Annál talán okosabb. Talán a pult fele. Ez baromság. Hisz onnan jött el. A V.I.P hely kijáratánál. Bingó!

Visszamentem kiindulási helyemhez, ahol drágalátos haverom ücsörgélt ugyan abban a pózban.

- Na mi történt, a mi kis Macsónk elbukott? – kezdte el irritáló hangon mondani Liam.

- De kurvára vicces valaki. – vágtam vissza. – Hol van Zayn?

-  Nem rég lépett le valami csajokkal. – mondta.

- Mikor volt az a „nem rég”?

- Honnan tudjam. 10 perce? – nézett rám.

- Baszki. – ültem le mellé.

- Úgy látszik, elég hamar megnyertem ezt a fogadást. - mondta egy önelégült vigyorral a képén.

- Ki mondta, hogy feladtam? – néztem rá. –Meg fogom szerezni a csajt.

- Akkor miért itt ülsz, és miért nem éppen azokat a béna csajozós szövegeidet nyomatod neki? – kérdezte.

Nem akartam már az elején lelőni a poént, hogy a csaj kikosarazott, majd lerázott mint a picsa. Nem. Nem fogom engedni Liamnek, hogy nyerjen. Az nem én lennék. Felemeltem az asztalon álló whiskey-s üveget, és egy hatalmas kortynyit gurítottam le torkomon.

-Megkeresem Zayn-t . –felálltam, és elindultam az ajtó felé.

Hát persze. Lehet vele van a csaj. Hisz utoljára őt láttam a közelébe.

Mikor kiértem, az utca tele volt autókkal. Fasza. Elkezdtem felkutatni Zayn kocsiját, de semmi. Hát persze ilyenkor kell az enyémnek is a szervizbe lennie. Nincs más választás. Ha nem akarom elveszteni a fogadást, akkor valahogyan kapcsolatba kéne lépnem Zayn-el. Ahogyan ismerem, akkora fasz kalap, hogy biztosan nem venné fel a telefont. Oké. Egy választásom maradt.

Hátramentem a garázshoz, kihoztam a motoromat, de még mielőtt felszálltam volna rá, elszívtam egy szál cigit.  Miután kiszívtam belőle az utolsó csepp nikotint is, felvettem a bukósisakot, és felültem a járgányra. Bekapcsoltam a motort, és elindultam megkeresni Zaynt.

Miután már vagy egy fél órája kerestem a nyom nélkül eltűnt lányt és Zayn-t,akkor kezdtem el érezni az erős alkohol mellékhatásait. A kezeim remegtek, a fejem lüktetett, mintha több ezren üvöltenének a fülembe, a szemeimet pedig alig bírtam nyitva tartani. Egyre kevésbé tudtam koncentrálni. Éreztem, ahogy az alkohol átveszi az uralmat a testem felett. Nem tudtam gondolkozni. Nem tudtam, hol vagyok. Csak annyit éreztem, hogy hirtelen elengedtem a motort, és ahogyan a súlytalanság törvénye erőt vesz felettem.

………………………………………………………………………………………………

Egy kórházban ébredtem. Nagy nehezen elfordítottam a fejemet a fény felé. Rossz döntés volt. Egy hatalmas ember állt felettem.

-Uram, eszméleténél van? – szólalt meg egy mély hang.

Válaszom csak egy mély morgás volt.  

- Don Prichard vagyok a Rendőrkapitányságról. Igaz, hogy Ön a mai éjszaka folyamán alkoholt fogyasztott?

- Valaki elárulná, hogy mit keresek egy kórházba? - Ültem fel az ágyon.

- Mondja, emlékszik arra, ami pontosan 2 órával ezelőtt történt? – tett fel újabb kérdést az ismeretlen alak.

- Várjunk, mi ez az egész? Valaki elárulná, hogy mi a faszt keresek egy kórházba?- néztem körbe. Vagy 3 zsaru vett körül. Ohh bazd meg Styles. Ebből baj lesz.

- Uram. Ön motorbalesetet szenvedett. Ezt feltételezhetően az alkoholfogyasztása okozhatta.

-A kurva életbe. – fogtam meg a fejem.

- Nyugodjon meg. Mivel másban nem okozott semmilyen kárt, ezért nem fog börtönbe kerülni.

- Hála. – sóhajtottam fel.

-De mivel ittasan vezetett, ezért nem úszhatja meg büntetlenül. A Rendőrkapitányságon azt a döntést hoztuk meg, hogy Önt, 3 hónap közmunkára ítéljük el.

- Most csak szórakoznak velem. – kitört belőlem a nevetés. – Én nem fogok az utcán mindenki szeme láttára szemetet szedni.Még az hiányzik nekem.

- Ne izguljon Mr. Styles. Nem kell szemetet szednie. Mivel a Langville-i High school-ban éppen tanár kisegítőket keresnek, és Ön már elvégezte az iskolát, ezért szívesen várják önt.

- Na persze. Ez csak egy rossz vicc. Én nem fogok iskolába járni 3 büdös hónapon át!- akadtam ki.

- Ön választ. Vagy börtön, vagy kisegítő tanár 3 hónapon át.

Bazdmeg Liam. Bazdmeg Zayn. Bazdmeg titokzatos csaj. Bassza meg mindenki. Baszki.

2. rész

Sziasztok!:)

 Nagyon örülök, hogy már az első fejezetnél jó pár pipát kaptam. Nagyon szépen köszönöm!<3

De a jó/rossz kommenteket is nagyon várom a részek alatt, hisz csak azokból tudom meg, hogy érdemes-e folytatnom-e ezt a blogot.

És még nem utoljára egy olyan kérdésem lenne felétek, hogy mennyire tetszene az nektek, ha mindegyik részhez tennék be egy hozzá illő dalt? Mert úgy jobban bele élhetitek magatokat a „mesélő” szemszögébe. Mit szólnátok hozzá?:) (kommentbe írjátok meg.)

Na de nem szaporítom tovább a szót, itt a 2. rész, Noel szemszögéből. Jó olvasást!:)

Katherine.xx

Menjünk innen

*Noel szemszöge*

Egész jól kijöttem a pultos fiúval, Luke-al. Kiderült, hogy Ő csak egy évvel idősebb nálam, de egy iskolába fogunk járni. Esetleg osztálytársak leszünk. Ki tudja. Nagyon kedves volt velem, és Dez-nek igaza volt. Egyre jobban éreztem magamat. Már nem zavart a dübörgő zene, a sok félrészeg ember. 

Épp mikor belekortyoltam a poharamba, éreztem egy idegen jelenlétét, aki leült a mellettem lévő üres bárszékre. Luke rögtön odament, hozzá, megkérdezte tőle, hogy mit szeretne, de az idegen csak egy whiskey-t kért. Míg a pultos fiú elkészítette az idegen italát, lassan oldalra fordultam, hogy megnézhessem őt. Egy magas, barna göndör hajú srác volt. Fekete ruhája tökéletesen kiemelte izmos felsőtestét. Mikor észrevette, hogy őt figyelem, arca megfeszült, majd egy halvány mosolyra húzódott. Zavarodottságomban hirtelen elkaptam fejemet, és amennyire csak tudtam, feltűnés mentesen a másik oldalamra fordultam, így hátat fordítottam neki. Elkezdtem játszadozni a karkötőmmel, mintha órákon át ezt csinálnám.

Hallottam ahogyan a srác, halkan felnevetett, majd leszállt a székéről. A hátam egy feszes mellkashoz ért. Éreztem az alkohol, és a füstszag keverékét. Biztosan ő sem teljesen józan már. És biztosan elszívott már 1-2 doboz cigarettát.

- Mondd , nincs kedved elmenni egy kicsit táncolni? –hallottam meg rekedtes, mély hangját. A hideg is kirázott tőle.

- Azt sem tudom, hogy ki vagy. – szólaltam meg remegő hangon. Nem akartam ismerkedni. Főleg nem egy ilyen helyen, ahol az embert itt tökéletesen kihasználják. Főleg nem egy ilyen, mondhatni „ijesztő” sráccal kezdeném az ismerkedést.

- Majd megismersz. – suttogta halkan, apró füleimbe. Testemet újra átjárta az a hideg érzés.

- Nekem..most mennem kell. – álltam fel.

- Héhéhé. Hova sietsz?- ragadta meg csuklómat, pont, ahol szeretett karkötőm volt. – Gyere, igyál velem egy kis whiskey-t. – mosolygott. Nem mertem ránézni. Ő is biztosan csak olyan, mint a többi. Leitat minden jött ment lány, hogy egy éjszakán át azt csinálhasson vele, amit csak akar. De én nem ilyen vagyok. Ezt bebukta.

- Eressz el. Azt mondtam, mennem kell. – emeltem fel hangomat, kezemet kiszabadítottam erős kézfeje közül, majd elindultam a táncoló tömeg felé.

Éreztem szúrós tekintetét testemen, de nem foglalkoztam vele. Egyenesen a táncoló izzadt testek felé vettem az irányt. Meg kell találnom Deznee-t.

Egy pillanatra magam mögé néztem. Rossz döntés volt. Megláttam a tőlem 5 méterre álló göndör hajú srácot, akivel találkozott a tekintetem. Zöld szeme mintha teljesen elvarázsolt volna. Egy önelégült mosolyt küldött felém, majd elkezdett átfurakodni a hatalmas tömegen.

 Nem várhattam tovább. El kellett mennem innen minél hamarabb. Még a végén itt helyben megerőszakolna.

Szerencsémre, 10 perc keresgélés után megtaláltam barátnőmet, aki még mindig a tetovált csávóval táncolt. Odasiettem hozzá. Elnézést kértem a tetkós fiútól, és Deznee-t félrehívtam.

- Dez. Ennyi volt. Tovább nem bírom. Olyan emberek vannak itt..egyszerűen nem akarok már itt lenni. Haza akarok menni. Meg volt egy srác, göndör hajú..és inni akart velem..meg táncolni velem és.. – gyorsan beszéltem. Láttam rajta, hogy nehezére esik mind ezt a sok információt felfognia. Full részeg volt már.

-  Jól van kicsi Noel. Hazamegyünk. – vigyorgott rám.

- De te így nem tudsz vezetni. Hisz ittál- néztem rá.

- Majd Zayn hazavisz minket. – ezzel intett a tetovált srácnak.