5. rész

Hola!

Ismételten üdvözlök mindenkit. Meghoztam a következő részt Harry szemszögéből. Nagyon szépen köszönöm az előző részhez jött pipákat. Nagyon jól estek. Jó olvasást!

Katherine.xx

Hagyjatok

*Harry szemszöge*

- Az isten szerelmére. Harry kelj már ki. – vágja hozzám a szavakat Liam.

- Minek? Hagyjál már. – feleltem neki egy morgás kíséretével.

- Tán felvilágosítom eléggé miniatűr elmédet, hogy ma be kell menned az iskolába. – mondta.

- Jajj hagyjál már. Majd bemegyek, van még időm. – átfordultam másik oldalamra, és a párnát fejemre húztam, hogy kevésbé halljam rikácsoló hangját.

- Ha nem kelsz ki, akkor használom a vizes vödröt. – figyelmeztetett. Emlékszem. Egyszer már eljátszotta ezt velem. De úgy látszik nem tanult a leckéből.

- Na ide figyelj. Ha most kurvára ki akarod hagyni a bal öklös ütésemet, akkor leteszed azt a kurva vödröt, és helyette bedobod nekem a doboz cigimet. – ültem fel.

- Nesze. – dobta az ágyra. – És csak egy tipp: Ne a szakadt nadrágodba menj a suliba, mert akkor talán még komolyan vesznek téged. Bár ez lehetetlen. – viccelődött.

- Na jól van. Kuss. –a számba vettem a szál cigit - Mikor indulsz a pékségbe? – majd meggyújtottam.

- Pár perc múlva. Öltözz fel. Majd ott találkozunk. – kiment a szobámból, majd hallottam az ajtó ki-be csukódását, amint elhagyta a házat.

Elszívtam a cigarettát, majd nagy nehezen kikeltem friss ágyneműm alól, és a szakadt farmerom után indultam. Majd pont elhiszi, hogy nem azt fogom felvenni. Kis naiv. Felvettem kék ingemet, szeretett kalapom, és előbb említett ruhadarabom, majd a konyhába mentem. Megittam a maradék kávét, felvettem a cipőm, és a pékség felé sétáltam.

- Tudtam, hogy nem bírnád ki a farmerod nélkül. – nézett rám a pult mögül Liam, majd kiszolgálta az előttem álló nőt.

- Jól ismersz. – nevettem.

Kiszolgálta a nőt, majd rám figyelt. – Te meg mit csinálsz? – kérdezte.

- Reggelit veszek magamnak.

- Tudtom szerint, én választom ki azt, amit szeretnél, majd te azt kifizeted. – vette ki a kezemből a zacskót.

- Nyugi. Csak meg akartam könnyíteni a melód.

- Csak két kakaós csigát kérsz? – ment a kasszához.

- Csak. Ja. – válaszoltam.

- 1 dollár lesz.

- Mi? Na ne szórakozz már velem. Hisz a haverod vagyok. – néztem rá.

-1 dolcsi, és cserébe visszaadom a cigis dobozodat. – A nadrágom zsebébe kaptam, mivel mindig ott szokott lenni a tartalék cigim. De most nem volt ott.

- Rossz húzás volt, Payne.

- Na? Akkor hol is a 1 dolcsisom? – húzta elő zsebéből a cigimet.

- Nesze. – vettem elő a pénztárcámat, és a kezébe nyomtam a dollárt. – De ha már itten kifosztasz engem, igazán megmondhatnád, hogy merre van az a retkes suli. – vettem el a dobozomat, és a kajámat.

Elmagyarázta, hogy melyik út után hova kell mennem, megköszöntem neki, majd kimentem a pékségből. Hosszú nap előtt állok. Bárcsak mindenki békén hagyna, és nyugodtan aludhatnék még.

………………………………………………………………………………………………

Bementem az iskola kapum, majd az épületbe. Mint mindig, most sem figyeltem a körülöttem lévő emberekre, ezért csak egyenesen mentem, ennek eredményeként nekimentem egy lánynak. Összes tankönyve a földre zuhant. Automatikusan lehajoltam értük, és a lány is. Ránéztem egy pillanatra, és ez a pillantás kölcsönös volt. Arcom mosolyra húzódott, és átnyújtottam neki a könyveket. A lány valami „köszönöm” fajtát mormogott, majd sietősen kiviharzott az ajtón. Érdekes. Mintha láttam volna valamikor. Persze Harold, mondjál még ilyeneket. – gondoltam magamban.

Miután végeztem a beosztással, és eléggé elsiránkoztam azon, hogy pont a legfiatalabb osztályt kaptam meg elsősorban, hazafelé indultam. Útközbe megint elszívtam egy cigit, és a reggel elcsórt kakaós csigáimat megettem. Alig vártam, hogy haza érjek.

Mikor bementem a házba, Liam már a kanapén ült.

Szevasz. – köszönök neki, és leveszem a fejemről a kalapot.

- Szia. – köszön vissza. – Olyat mondok, amit nem fogsz elhinni. 
- Kíváncsian várom. – nevetek, majd leülök vele szembe. – Na miről van szó? 
- Emlékszel még arra a lányra, akit a buliba kellett volna felszedned? 
- Homályosan, de valamire emlékszem. Miért? 
- Ma láttam őt. – válaszolta.