Hola!
Ismételten köszöntök mindenkit. Hát nem is tudom, hogy
háláljak meg mindent. Most már büszkén elmondhatom, hogy kerek 7 feliratkozóm van. Nagyon szépen
köszönöm! Ennek örömére meg is hoztam a következő részt. Remélem, tetszeni fog
nektek. Jó olvasást!:)
Katherine.xx
A dal
*Noel szemszöge*

-
Szia. Mit kérsz? – kérdezte tőlem a göndör hajú
férfi. Hirtelen megrémültem egy pillanatra, hogy nem Liam-et láttam meg a pult
mögött. Szívverésem felgyorsult, és kicsit nehezebben tudtam levegőt venni.
Nagy nehézségeim ellenére, a végére sikerült kinyögnöm, hogy miért is jöttem be.
Miközben szedte nekem a meggyes péksüteményt, végignéztem
rajta. Szürke melegítő fölsőt, és hozzá illő nadrágot viselt. Meg kell
mondanom, nagyon dögösen nézett ki melegítőben.
- Szerinted nagyon rossz volt a tegnapi óra?- felnézett rám.
- Sz-szerintem egész jó volt. – nyögöm ki nagy nehezen.
Ennél rosszabbul nem tudtam volna válaszolni, komolyan.
- Akkor örülök. – egyenesedett ki, és egy mosoly futott
végig arcán.
Kifizettem a pékárut, majd kimentem az ajtón. Mikor már el
akartam indulni az iskola felé, valaki megszólított.
- Noel! – szavai hallatára megfordultam. – Nem lenne kedved
velem tartani a suliba? Látom, úgy is egyedül vagy, nekem meg ott a motorom a
pékség parkolójába.
- Köszönöm, de.. – mondatom végét meg sem várva, Ő
ismételten belekezdett egy másikba.
- Hallgatás beleegyezés. Nemde? – mosolyodott el ismét. Ohh
istenem. Annyira sármos mosolya van.
Bólintottam, és elindultam vele a parkolóba.
Mikor leszálltam a motorról, a körülöttünk lévő emberek
hatalmas csodálkozással néztek minket. Mr. Styles is leszállt, majd segített
levenni a fejemről a bukósisakot.
- Látod, nem is olyan veszélyes ez a motorozás. – mondta, és
eltette a sisakot.
- Igen. – mondtam halkan, és arcomra halvány pír ült ki. –
De nekem mennem kéne, mert nem szeretnék elkésni matekról.
- Ohh rendben. Majd még találkozunk, Noel.
- Viszlát, Mr. Styles. És köszönöm, hogy elhozott. –Besiettem
az iskolába, és egyenesen az osztályterembe mentem.
Iskola után Luke-al mentem el, mivel megbeszéltük az első
próbánkat a következő héti „bemutatkozásra”. Gyalog mentünk, így nagyon sok
szabad percünk volt arra, hogy beszélgethessünk. Elmesélte, hogy egyik
barátjánál lakik addig, míg végig nem járja a sulit.
- Ash. Megjöttem. – kiabált szét a nappaliba, amikor
beléptünk a házba.
- Csá. –nézett fel a kanapéról. – Ó. Ki a kis barátnőd? –
nézett rám hatalmas barna szemeivel.
- Ash, ő a haverom, Noel. Noel, Ő az a srác, akiről
meséltem.
- Hello. – ejtettem egy mosolyt Ashton felé, aki azt
viszonozta.
- Noellel egy dalt kell elénekelnünk következő héten, és
átjött, hogy tudjunk próbálni. Ashton arca ismételten mosolyra húzódott.
- Próbáljatok nyugodtan. Nem foglak titeket zavarni. –
bólintott.
- Kösz, haver. – mondta neki Luke, majd kacsintott neki
egyet bal szemével.
………………………………………………………………………………………………
- Na és mit szólnál ehhez? – indított el egy újabb számot.
- Nem hiszem. Túl gyors. És én nem tudok rappelni. – válaszoltam.
- Azt hittem könnyebb lesz majd dalt választani. – nevetett.
- Nézzük meg ezt. – kattintottam az egyik klipre.
Miután meghallgattuk, egymásra néztünk, és szinte láttam
Luke szemében, hogy ugyan arra gondol, mint én.
- Úgy érzem, hogy megtaláltuk, amit eddig kerestünk. - mondta.
- Szerintem is. – mosolyogtam rá.
………………………………………………………………………………………………
- Szia. – köszöntem Dez-nek, mikor beléptem a házba.
- Hol voltál Noel?! – förmedt rám rögtön.
- Luke-nál próbán. Tudod, amit meséltem. - válaszoltam. Beljebb
mentem a nappaliba, és mikor leültem Dez mellé.
- Miért vagy ilyen ideges? – Ő mit sem foglalkozott kérdésemmel,
inkább egy újabbat tett fel nekem.
- Ki volt az a srác,
aki reggel elvitt téged motorral?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése