Hola!
Hát hol is kezdjem. Nagyon-nagyon szépen köszönöm a pipákat, és
a kommenteket. Nagyon sokat jelentenek nekem. De tényleg. Ennek eredményeként,
már most hoztam a 6. részt is Noel szemszögéből. Jó olvasást kívánok!:)
Katherine.xx
Felismerés
*Noel szemszöge*
A beiratkozás óta, már jó pár nap eltelt, de még mindig nem
tudtam kiverni a fejemből a göndör hajú fiút. Ahogyan lehajolt hozzám. Ahogyan
mélyen a szemembe nézett, majd egy pimasz mosolyt küldött felém. Teljesen annak
a srácnak az ellentéte volt, aki cigaretta és alkohol szagtól bűzlő, nőcsábász
volt a buliba.
Ezeken agyalva indultam el a szekrényemhez. Első nap. Első
nap az új iskolába. Vajon mit kéne felvennem? Vajon melyik ruhadarab lenne az,
amelyik a legjobban kifejezné a stílusomat? Melyik állna rajtam jól? Több
hosszú perc gondolkodás után kiválasztottam a rövid fekete nadrágomat és a fehér
atlétámat. Egy kis szempillaspirált vittem fel a pilláimra, majd kimentem a szobámból.
Mikor kimentem, lakótársamat nem láttam sehol. A fürdőből kiszivárgó víz
hangját hallottam, ezért gondoltam, hogy zuhanyozik. Leültem a nappaliban lévő
kanapéra, és megvártam, míg végez. Alig telt el 5 perc, mikor megjelent egy
szál törölközőben.
- Csináljak reggelit, vagy veszünk majd valahol? – kérdeztem
tőle.
- Van egy jó pékség innen nem messze. Én ott szoktam minden
reggel venni magamnak. válaszolta.
- Rendben. És mikor indulunk?
- Felöltözök, és mehetünk. – mondta.
10 perc gyaloglás után el is érkeztünk egy épület elé,
melyre nagy betűkkel volt kiírva: „SNAPGREEN
pékség”.
-Liam. – szólt a pult mögött álló fiúnak.
-Dez? – kérdezett vissza, majd felé fordult. – De jó, hogy
megint látlak. – jött ki a pult mögül, és megölelte a lányt.
-Na és kit hoztál magaddal?- nézett rám. Szemében némi
csodálkozást, és meglepődöttséget láttam.
-Ő itt Noel. Felvették az itteni suliba, úgyhogy mostantól
őt is sokszor látni fogod. – nevetett Deznee.
- Talán már egyszer találkoztunk. Mintha pár napja már
jártál volna itt. – mosolygott rám. Szemében még mindig látni lehetett a
kíváncsiságát.
- Igen. A beiratkozás után eléggé megéheztem, és idejöttem
venni magamnak egy kis sütit. – magyaráztam meg Deznee-nek. – Eközben Liam
visszament a helyére, és megkérdezte tőlünk, hogy mit szeretnénk. Dez helyettem
is választott, de nem bántam, hisz tökéletesen tudta, hogy mit szeretek. Kifizette
nekem, és magának is. Elköszöntünk tőle, majd az iskola felé mentünk tovább.
- Akkor délután az udvaron találkozunk. Mivel neked kevesebb
órád lesz, mint nekem, ezért én később végzem, de amint tudok, jövök. –
mosolyog rám.
- O-oké. – dadogom. Eléggé izgultam a mai naptól, amit rögtön
ki is szúrt.
- Hé. – Hajolt le hozzám. –Ne izgulj. Légy önmagad. Mutasd
meg, ki is az a Noel Jenkins. – kacsintott rám.
- Rendben. – mosolygok rá, majd besétáltam az
osztályterembe.
………………………………………………………………………………………………
Egész nap szinte Luke társaságában voltam. A tanár mellé
ültetett, így már „padtársak” is lettünk. Éneken mivel mi vagyunk az „újak” és
szeretnék megtudni, kinek milyen rejtett tehetsége van, ezért 2 fős csoportokat
csináltak, és az lett a feladatunk, hogy a választott párunkkal 1 hét múlva
előadjunk egy dalt. Luke-al rögtön egymásra néztünk, így megegyeztünk, hogy
holnap átmegyek hozzá, hogy meg tudjuk beszélni a részleteket.
Testnevelés jött. De jó. Utáltam. Valamiért sosem vonzott a
futás. Sőt. Semmi olyan, amibe meg kellene erőltetnem magam. A többi lánnyal
besétáltunk a női öltözőbe. Felvettük az egyen pólót, a fekete rövidnadrágot, fehér
zoknit, és természetesen az elmaradhatatlan tornacipőt. Egy sípszó jelezte
nekünk, hogy a tornateremben sorakozhatunk. Mikor leértünk a fiúk magassági
sorrendben kihúzva magukat álltak a vonalon. Mi lányok ugyanígy cselekedtünk,
csak az előttük lévő vonalon álltunk meg.
Egy férfi jött be az ajtón. Fehér atlétája tökéletesen
simult kidolgozott testére. Karjait tetoválások
- Öhm. Szevasztok. Mivel a kijelölt tesi tanár nem tud ebben
a félévben tanítani, ezért én foglak titeket. Szólítsatok Mr. Styles-nak. –
mondta mély hangon. Látszott rajta, hogy nem kifejezetten „tesi tanár” típus,
és látni lehetett, hogy nem nagyon élvezte, hogy ezt kell csinálnia.
- Kezdésnek menjetek ki a kinti pályára, és fussatok 5 kört.
Utána mondom a továbbiakat. – mondandója közben végignézett rajtunk. Mikor
hozzám ért, egy pillanatra megállt. Sötétzöld szeme tökéletesen az én barna
szemembe nézett. Arca mosolyra húzódott, amitől én zavarba jöttem, és a
szemkontaktust rögtön megszakítottam. Nem hittem a szememnek. Ez a férfi volt a
buliban. Ő. Én felismertem őt. Vajon ő is
felismert engem? Mikor kifele
indultunk a teremből, éreztem, ahogyan engem néz. Nem tudom, hogy eszébe
jutott-e, hogy ki vagyok és hogy talán azért nézett engem annyira kíváncsiskodó
szemekkel.
- Noel, jössz velem futni? – szakította meg gondolkozásomat
Luke. Lassan odasétáltam mellé.
- Persze. De csak akkor, ha kibaszott lassan futunk.
- Tudod, kinek van kedve most futni. Na, gyere. – indult el
lassú kocogással.
………………………………………………………………………………………………
Testnevelés után eléggé fáradtan és nyúzottan öltöztem át.
Teljesen elvette az energiámat a sok erősítő gyakorlat. Az udvarra sétáltam,
ahol Deznee már várt.
- Hát te? Már ilyenkor itt vagy? – kérdeztem tőle
meglepetten.
- Elmaradt az utolsó órám. Na és neked? Milyen volt az első
nap? – leültem mellé, majd egy nagyot sóhajtottam.
- Nagyon sok
mesélni valóm van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése