10. rész

Hola!

Szerbusztok csibék. Van egy bejelenteni valóm: csütörtökön elmegyek 2 és fél hétre egy tanfolyamra, ezért nem tudok majd részeket hozni. DE. Amint visszajövök, megpróbálok minél több rész előre megírni, és így a lemaradásomat megpróbálom majd pótolni. De még a távozásom előtt összehoztam nektek egy jó hosszú részt. Jó olvasást!:)

Katherine . xx

Vihar

*Noel szemszöge*

A kanapén ülve gondolkoztam. Az egész szituáció egy hatalmas kavarás. Most kinek a szemszöge igaz? Deznee? Vagy Harry mond igazat? Nem értem én már őket. Eddig azt se tudtam, hogy Deznee „ilyen” emberekkel volt együtt.

- Miért kellett idehoznod?! Hm? Nem meg mondtam, hogy messziről kerüld el? – ordibálta Dez.

- Héhé. Nyugi. Nincs semmi baj. Csak mikor éppen jöttem haza, a parkban felsegített, és én mondtam neki, hogy hagyjon, de csak jött utánam.

- Badarság. – válaszolta. – Ha keményen elutasítottad volna, akkor nem követett volna. Nem emlékszel, hogy mit meséltem? Ő nem jó ember! – támadott le ismét.

- Csak tudod Ő is elmesélte, hogy hogyan szakítottatok. És az ő mondandója a tiédnek az ellentétje volt.

- Szóval neki hiszel?

- Nem, nem ezt mondtam. – próbáltam magam megvédeni. – Csak szerintem nem voltál velem teljesen őszinte.

- Pont ezért. Mert akkor vele lettél volna még. És a végén arra ébredsz rá, hogy belezúgsz. – mondta.

- Deznee. Hülyeséget beszélsz. Dehogy szerettem volna belé.

- Az isten szerelmére Noel. Még csak egy kis takony 15 éves vagy. Mit tudnál a szerelemről? – emelte fel a hangját.

- Igaz, nincs annyi tapasztalatom, mint neked, de én is voltam szerelmes. – válaszoltam halkan.

- Hmm. Igen? Mi is lett az utolsó kapcsolatoddal? – kérdezte nevetve.

- Dez, nagyon jól tudod, hogy ez..

- Válaszolj Noel! Mi lett veled és Alex-el?! – szinte már ordibált velem.

- Nem akarok róla beszélni. – válaszoltamén is kiabálva. Már a neve hallatára is rosszul lettem. Az a név. Nem. Egyszerűen nem bírtam tovább. Felálltam a kanapéról, és az ajtó felé indultam. Felvettem a tornacipőmet, és kinyitottam az ajtót.

- Most meg megint hova mész? – jött utánam Deznee.

- El innen. – és azzal a lendülettel kiléptem az ajtón.

Nagyon csalódott voltam. Pont Deznee. Az a személy, akiben a világon a legjobban megbízok. Felhozta a múltamat. Amiről tudta, hogy nem szeretek beszélni. De ezek után már csak egy személyhez mehetek.

***

Körülbelül alig telt el 10 perc, de elkezdett esni az eső. Gyors léptekkel haladtam tovább, és ennek eredményeként negyed órán belül el is értem a házhoz. Kicsit aggódtam, hogy mit fognak hozzám szólni, hogy ilyen későn zavarom őket, de próba szerencse. Odaléptem az ajtóhoz, és csengettem. Pár percbe beletelt, mire egy nő nyitott nekem ajtót. Göndör sötétbarna haja kontyba volt kötve, és szabadidő ruha volt rajta.

- Te ki vagy? – kérdezi tőlem kicsit gorombás hangnembe.

- N-Noel Jenkins vagyok. Luke-hoz jöttem. – válaszoltam alig hallhatóan.

- Ó Noel. Gyere csak beljebb. – hallottam meg a kanapén elterülő férfi hangját. A hölgy hátranézett, majd ismételten rám. Hátrébb lépett, én pedig besétáltam az ajtón.

- Hát te? Mi járatban vagy ilyenkor? – kérdezte tőlem Ashton.

- Az igazat megvallva, kicsit összevesztem a lakótársammal..és hát.. nincs hol aludnom. És rajtatok kívül mást nem ismerek a környéken.

- Lemaradtam. Ash ki ez a lány? – kérdezte a sötéthajú lány.

- Baszki. Titeket be se mutattalak egymásnak. Noel, Ő itt a barátnőm, Jasmine. jasmine, Ő itt..

- Luke egyik osztálytársa. – fejeztem be a mondatát.

-Ohh. Értem én. – mosolyodott el.

- Luke a fürdőben van. Ha akarod, a szobájába megvárhatod őt. – mondta Ashton.

- De tényleg nem baj, hogy .. itt maradok? – kérdeztem.

- Az én házam a tiéd is. – mosolygott rám Ash.

- Tényleg, nagyon szépen köszönöm. – mosolyodtam el én is.

Bementem Luke szobájába, és leültem az egyik fotelba. Eléggé rosszul éreztem magam, hogy be kellett hozzájuk kéreckednem, de az éjszakát nem akartam Deznee-vel egy fedél alatt tölteni. Halk lépteket hallottam a folyosón. Pillanatokon belül nyílt is az ajtó. Luke volt az. És csak egy törölköző volt a dereka köré csavarva.

- Mi a .. – hirtelen megkapaszkodott a mellette lévő polcba. – Noel. Te mit keresel itt?

- Öhm. Szia Luke. – tekintetemet elkaptam félmeztelen testéről, és kezemet szemem elé tartottam. – Azért jöttem, mert Deznee-vel eléggé összekaptunk és tudod, nem nagyon akartam vele lenni egy házban.

- Nem kell takargatnod a szemed, Noel. – nevetett. Lassan elemeltem kezeimet, és néhány pillantást vetettem a szekrény előtt álló fiúra. A szekrény felé volt fordulva, így széles vállait néztem. Kivett egy fekete pólót, és magára húzta. Ugyan így cselekedett egy boxer alsóval is.

- Esetleg.. itt maradhatok éjszakára? – kérdeztem meg halkan.

- ez most komoly kérdés? Persze, hogy maradhatsz. – mosolygott, és felém fordult. – Szeretnél zuhanyozni? Mert szerintem Ash és Jasmine túlságosan el vannak egymással foglalva, szóval biztos üres a fürdő.

- De nem hoztam magammal semmit, a telefonomon kívül.

- Majd én adok kölcsön ruhát. Ne parázz. Ha akarod, kérek kölcsön Jasmine-től valami lányos ruhát.

- Elég lesz nekem egy póló is. – válaszoltam. Visszafordult a szekrényéhez, és kiemelt onnan egy fekete atlétát.

- Ez megfelel? – kérdezte.

- Tökéletes. Köszönöm szépen Luke. – küldtem felé egy apró mosolyt.

- Balra az első ajtó a fürdő. Addig megágyazok neked. – mondta.

***

Elég gyorsan végeztem a zuhanyzással. Visszavettem fekete szabadidő nadrágomat, és felvettem azt a pólót, amit Luke adott. Lehetett rajta érezni az illatát. Mondhatni, a férfi dezodor és a vanília

keveréke. Nem is volt olyan rossz. Miközben visszasétáltam Luke szobájába, kinéztem az ablakon. Már fent volt a Hold. Amióta elindultam Deznee-től az eső nem állt meg. Sőt. Még jobban szakadt. És ez nem jelentett valami jót.

- Megágyaztam neked, ha bármi baj van, szólj nekem, én kint alszok a kanapén. – mondta Luke, mikor beléptem a szobába. Éppen amikor el akarta hagyni a szobát, kintről egy hatalmas villámlást hallottam. Minden izmom összerándult, és kezemet magam elé kaptam. Ő visszanézett rám, és látta rajtam, hogy nincs minden rendben.

- Mi a baj? – kérdezte.

- Semmi. – válaszoltam egyhangúan. Próbáltam nem félelmet sugározni.

- Akkor jó éjszakát, Noel. – köszönt el tőlem. Az égiek még egy villámot küldtek, amitől én mégj obban megijedtem, és a pulzusom még jobban az egekbe szökött.

- Luke!- szóltam utána. Ő megfordult, és kérdő tekintettel nézett rám.

- Nem aludnál itt? Kérlek. – néztem a szemeibe.

- Ha ezt szeretnéd. – mosolyodott el, és azzal becsukta maga mögött az ajtót.

Mindketten elindultunk az ágy felé. Luke bújt be először a takaró alá, és én követtem őt. Az ágy legszélére húzódtam. Luke közelebb jött hozzám, és kezével átölelte a derekamat.

- Jó éjszakát. - mondta mély hangján.

Neked is. – válaszoltam neki.

Ha nem lett volna vihar, rászóltam volna, hogy ez egy kicsit túl korai, de meglepő módon nem zavart az érintése. Megnyugtatott. Rég éreztem magamat ilyen biztonságban.