7. rész

Hola!^^

Üdvözlök ismételten mindenkit. Igen, tudom. Eléggé rövidek a részek. De én próbálkozom. Tényleg. Innentől megpróbálok hosszabb részeket hozni. (Nagyon szépnek köszönöm a pipákat,remélem hamarosan pár követő is lesz. Jó olvasást!:)

Katherine.xx

Az ex

*Harry szemszöge*

Az iskolában eltöltött első napom után fáradtan indultam el Liamhez a pékségbe.

- Visszatért a mi elveszett bárányunk. – kezdte a poénnak szánt szellemes beszólását, mikor beléptem hozzá.

- Jajj de kis vicces valaki. – válaszoltam egyhangúan. Táskámat lecsaptam a padlóra, és leültem a legközelebbi székre.  – Hú bazd meg. – mondtam, majd egy cigarettára gyújtottam.

- Na mesélj. Mi volt? – vigyorgott rám. Láttam rajta, hogy élvezte a helyzetet. Kifújtam a füstöt, majd nekikezdtem a mondandómnak.

- Először is kezdjük ott, hogy túl korán kell menni. Jó oké, azt még valahogy túlélem. De az, hogy egy kibaszott eldugott hely alig van, abban az iskolában ahova el lehet vonulni, cigizni egyet. Na ez, kiborító. – mélyet szívtam a cigimbe, majd kifújtam. – Aztán ezt fokozza még az, hogy az átkozott tesi tanár gondolt egyet, hogy akkor ő most „ebben a félévben” nem tud eljönni, és ezért tanítsam én a kis szarosokat.

- Kimérgelődtél? Mert akkor én is meséljek neked olyat, amitől kiakadsz. – megtörölte kezét a rongyos kéztörlőbe, majd leült mellém.

- Ne kímélj. – szívtam még egyet.

- A lány a buliból. Megint itt volt. Reggel.

- Mi a faszról beszélsz Liam? – néztem rá eltorzult arccal. – Ne nevetess már. Mit keresne itt megint?

- Esküszöm neked. Fehér atléta volt rajta fekete nadrággal, és kiengedett haja volt. Teljesen biztos vagyok benne.

Visszagondoltam arra lányra, akit az utolsó testnevelés órámon láttam.

- Milyen színű szeme volt? – kérdeztem.

- Barna. Ha jól emlékszem. – válaszolta. –Miért?

-A kurva életbe. – nevettem fel. – Ilyen nincs bazd meg. – kezdtem el káromkodni.

- Mi van? Mondd már. – nézett rám. Elmeséltem neki azt az órát, mikor megláttam a lányt, ahogyan rám nézett gyönyörű szemével. Miközben mesélésem láttam rajta, hogy túlságosan jó kedve lett.

- Még mindig áll a fogadás? – kérdezte.

- Miért ne állna? De biztos Ő az?

- Noel Jenkins. –mondta. – Noel-nek hívják a lányt. – mosolyodott el. – Megszerzed?

- Még is hogy tudnám megszerezni? Hagyjál már. Főleg úgy, hogy én egy „tanár” vagyok, ő meg egy kislány?

- Deznee barátnője. – Mikor kiejtette a száján azt a nevet, rögtön elkezdtem fulladozni. Mintha egy pillanatra nem kaptam volna levegőt.

- Na ne bassz. Nem mondod, hogy annak a lotyónak a barátnője? – emeltem fel a hangomat.

-Akkor úgy látszik, még mindig emlékszel rá. – nézett rám Liam.

Az agyam visszament 2 évvel ezelőttre. Mikor még Dez és Én egy párt alkottunk. 

Makacs, magabiztos csaj volt. Imádtam. Főleg a mosolyát. Kápráztató volt. Ő volt az, aki szembeszállt velem, ha kellett. Ő volt, aki nem félt tőlem. Boldogok voltunk. Aztán Dez beiratkozott ebbe az iskolába, és minden megváltozott. Kevesebbet találkoztunk, külön mentünk bulikba, és még sok minden. Egyszer elmentem a lakásához egy nagy csokor virággal. Nem voltam az a túlságosan nyálas típus, de érte még ezt is megtettem. Mikor bementem a házba, Ő és egy másik srác enyelegtek a kanapén. Abban a pillanatban úgy éreztem, mintha az én kis álomvilágom –vele együtt az én álombarátnőm – darabokra hullott volna. Minden,amiben hittem, eltűnt. Azon gondolkoztam, hogy odamegyek és szétverem annak a gyíkarcnak a fejét, de megfékeztem magam. Nem ért volna annyit. Fogtam magam, és kisétáltam a házból. Azóta nem találkoztam Deznee-vel. 

- Az egy kurva. Kész. De azt nem értem, hogy egy olyan lány, mint az a Noe vagy Noel ,tudja a faszom hogy hívják. Mit keres egy Deznee kaliberű csaj társaságába?

- Derítsd ki. Dez azt mondta, mostantól sokat fogunk reggelente találkozni. És, ha Ő jön a pékségbe, akkor a kis barátnőjét is hozza.

- Igazad van. – gondolkoztam el. – A szakítás óta azt a pillanatot vártam, hogy végre visszavághassak annak a ribancnak.

- Ezzel mi akarsz mondani?- nézett rám kérdőn.

- Azt, kedves barátom – elnyomtam a cigarettámat- hogy mivel még mindig áll ez a fogadás, és mondjuk, ha ez egy tökéletes alkalom lenne arra, hogy végre 2 év után visszavághassak Deznee-nek egy olyannal, amire sohasem számított volna.. felbecsülhetetlen.

- Pontosabban? – láttam rajta, hogy nem esett le neki az összefüggés.

- Összejövök a barátnőjével. Ezzel neki fájdalmat okozok, és legalább megnyerek egy fogadást. Mi ebben az érthetetlen?

6. rész

Hola!

Hát hol is kezdjem. Nagyon-nagyon szépen köszönöm a pipákat, és a kommenteket. Nagyon sokat jelentenek nekem. De tényleg. Ennek eredményeként, már most hoztam a 6. részt is Noel szemszögéből. Jó olvasást kívánok!:)

Katherine.xx

Felismerés

*Noel szemszöge*

A beiratkozás óta, már jó pár nap eltelt, de még mindig nem tudtam kiverni a fejemből a göndör hajú fiút. Ahogyan lehajolt hozzám. Ahogyan mélyen a szemembe nézett, majd egy pimasz mosolyt küldött felém. Teljesen annak a srácnak az ellentéte volt, aki cigaretta és alkohol szagtól bűzlő, nőcsábász volt a buliba.

Ezeken agyalva indultam el a szekrényemhez. Első nap. Első nap az új iskolába. Vajon mit kéne felvennem? Vajon melyik ruhadarab lenne az, amelyik a legjobban kifejezné a stílusomat? Melyik állna rajtam jól? Több hosszú perc gondolkodás után kiválasztottam a rövid fekete nadrágomat és a fehér atlétámat. Egy kis szempillaspirált vittem fel a pilláimra, majd kimentem a szobámból. Mikor kimentem, lakótársamat nem láttam sehol. A fürdőből kiszivárgó víz hangját hallottam, ezért gondoltam, hogy zuhanyozik. Leültem a nappaliban lévő kanapéra, és megvártam, míg végez. Alig telt el 5 perc, mikor megjelent egy szál törölközőben.

- Csináljak reggelit, vagy veszünk majd valahol? – kérdeztem tőle.

- Van egy jó pékség innen nem messze. Én ott szoktam minden reggel venni magamnak. válaszolta.

- Rendben. És mikor indulunk?

- Felöltözök, és mehetünk. – mondta.  

 

10 perc gyaloglás után el is érkeztünk egy épület elé, melyre nagy betűkkel volt kiírva: „SNAPGREEN pékség”.

-Liam. – szólt a pult mögött álló fiúnak.

-Dez? – kérdezett vissza, majd felé fordult. – De jó, hogy megint látlak. – jött ki a pult mögül, és megölelte a lányt.

-Na és kit hoztál magaddal?- nézett rám. Szemében némi csodálkozást, és meglepődöttséget láttam.

-Ő itt Noel. Felvették az itteni suliba, úgyhogy mostantól őt is sokszor látni fogod. – nevetett Deznee.

- Talán már egyszer találkoztunk. Mintha pár napja már jártál volna itt. – mosolygott rám. Szemében még mindig látni lehetett a kíváncsiságát.

- Igen. A beiratkozás után eléggé megéheztem, és idejöttem venni magamnak egy kis sütit. – magyaráztam meg Deznee-nek. – Eközben Liam visszament a helyére, és megkérdezte tőlünk, hogy mit szeretnénk. Dez helyettem is választott, de nem bántam, hisz tökéletesen tudta, hogy mit szeretek. Kifizette nekem, és magának is. Elköszöntünk tőle, majd az iskola felé mentünk tovább.

- Akkor délután az udvaron találkozunk. Mivel neked kevesebb órád lesz, mint nekem, ezért én később végzem, de amint tudok, jövök. – mosolyog rám.

- O-oké. – dadogom. Eléggé izgultam a mai naptól, amit rögtön ki is szúrt.

- Hé. – Hajolt le hozzám. –Ne izgulj. Légy önmagad. Mutasd meg, ki is az a Noel Jenkins. – kacsintott rám.

- Rendben. – mosolygok rá, majd besétáltam az osztályterembe. 

………………………………………………………………………………………………

Egész nap szinte Luke társaságában voltam. A tanár mellé ültetett, így már „padtársak” is lettünk. Éneken mivel mi vagyunk az „újak” és szeretnék megtudni, kinek milyen rejtett tehetsége van, ezért 2 fős csoportokat csináltak, és az lett a feladatunk, hogy a választott párunkkal 1 hét múlva előadjunk egy dalt. Luke-al rögtön egymásra néztünk, így megegyeztünk, hogy holnap átmegyek hozzá, hogy meg tudjuk beszélni a részleteket.

Testnevelés jött. De jó. Utáltam. Valamiért sosem vonzott a futás. Sőt. Semmi olyan, amibe meg kellene erőltetnem magam. A többi lánnyal besétáltunk a női öltözőbe. Felvettük az egyen pólót, a fekete rövidnadrágot, fehér zoknit, és természetesen az elmaradhatatlan tornacipőt. Egy sípszó jelezte nekünk, hogy a tornateremben sorakozhatunk. Mikor leértünk a fiúk magassági sorrendben kihúzva magukat álltak a vonalon. Mi lányok ugyanígy cselekedtünk, csak az előttük lévő vonalon álltunk meg. 

Egy férfi jött be az ajtón. Fehér atlétája tökéletesen simult kidolgozott testére. Karjait tetoválások

díszítették. Melegítő nadrágja zsebéből egy doboz cigaretta lógott kifele.  Göndör haja rendezetlenül állt, de még így is jól állt neki. Megállt velünk szembe, majd beszélni kezdett.

- Öhm. Szevasztok. Mivel a kijelölt tesi tanár nem tud ebben a félévben tanítani, ezért én foglak titeket. Szólítsatok Mr. Styles-nak. – mondta mély hangon. Látszott rajta, hogy nem kifejezetten „tesi tanár” típus, és látni lehetett, hogy nem nagyon élvezte, hogy ezt kell csinálnia.

- Kezdésnek menjetek ki a kinti pályára, és fussatok 5 kört. Utána mondom a továbbiakat. – mondandója közben végignézett rajtunk. Mikor hozzám ért, egy pillanatra megállt. Sötétzöld szeme tökéletesen az én barna szemembe nézett. Arca mosolyra húzódott, amitől én zavarba jöttem, és a szemkontaktust rögtön megszakítottam. Nem hittem a szememnek. Ez a férfi volt a buliban. Ő. Én felismertem őt. Vajon ő is felismert engem?  Mikor kifele indultunk a teremből, éreztem, ahogyan engem néz. Nem tudom, hogy eszébe jutott-e, hogy ki vagyok és hogy talán azért nézett engem annyira kíváncsiskodó szemekkel.

- Noel, jössz velem futni? – szakította meg gondolkozásomat Luke. Lassan odasétáltam mellé.

- Persze. De csak akkor, ha kibaszott lassan futunk.

- Tudod, kinek van kedve most futni. Na, gyere. – indult el lassú kocogással. 

………………………………………………………………………………………………

Testnevelés után eléggé fáradtan és nyúzottan öltöztem át. Teljesen elvette az energiámat a sok erősítő gyakorlat. Az udvarra sétáltam, ahol Deznee már várt.

- Hát te? Már ilyenkor itt vagy? – kérdeztem tőle meglepetten.

- Elmaradt az utolsó órám. Na és neked? Milyen volt az első nap? – leültem mellé, majd egy nagyot sóhajtottam.

- Nagyon sok mesélni valóm van.

5. rész

Hola!

Ismételten üdvözlök mindenkit. Meghoztam a következő részt Harry szemszögéből. Nagyon szépen köszönöm az előző részhez jött pipákat. Nagyon jól estek. Jó olvasást!

Katherine.xx

Hagyjatok

*Harry szemszöge*

- Az isten szerelmére. Harry kelj már ki. – vágja hozzám a szavakat Liam.

- Minek? Hagyjál már. – feleltem neki egy morgás kíséretével.

- Tán felvilágosítom eléggé miniatűr elmédet, hogy ma be kell menned az iskolába. – mondta.

- Jajj hagyjál már. Majd bemegyek, van még időm. – átfordultam másik oldalamra, és a párnát fejemre húztam, hogy kevésbé halljam rikácsoló hangját.

- Ha nem kelsz ki, akkor használom a vizes vödröt. – figyelmeztetett. Emlékszem. Egyszer már eljátszotta ezt velem. De úgy látszik nem tanult a leckéből.

- Na ide figyelj. Ha most kurvára ki akarod hagyni a bal öklös ütésemet, akkor leteszed azt a kurva vödröt, és helyette bedobod nekem a doboz cigimet. – ültem fel.

- Nesze. – dobta az ágyra. – És csak egy tipp: Ne a szakadt nadrágodba menj a suliba, mert akkor talán még komolyan vesznek téged. Bár ez lehetetlen. – viccelődött.

- Na jól van. Kuss. –a számba vettem a szál cigit - Mikor indulsz a pékségbe? – majd meggyújtottam.

- Pár perc múlva. Öltözz fel. Majd ott találkozunk. – kiment a szobámból, majd hallottam az ajtó ki-be csukódását, amint elhagyta a házat.

Elszívtam a cigarettát, majd nagy nehezen kikeltem friss ágyneműm alól, és a szakadt farmerom után indultam. Majd pont elhiszi, hogy nem azt fogom felvenni. Kis naiv. Felvettem kék ingemet, szeretett kalapom, és előbb említett ruhadarabom, majd a konyhába mentem. Megittam a maradék kávét, felvettem a cipőm, és a pékség felé sétáltam.

- Tudtam, hogy nem bírnád ki a farmerod nélkül. – nézett rám a pult mögül Liam, majd kiszolgálta az előttem álló nőt.

- Jól ismersz. – nevettem.

Kiszolgálta a nőt, majd rám figyelt. – Te meg mit csinálsz? – kérdezte.

- Reggelit veszek magamnak.

- Tudtom szerint, én választom ki azt, amit szeretnél, majd te azt kifizeted. – vette ki a kezemből a zacskót.

- Nyugi. Csak meg akartam könnyíteni a melód.

- Csak két kakaós csigát kérsz? – ment a kasszához.

- Csak. Ja. – válaszoltam.

- 1 dollár lesz.

- Mi? Na ne szórakozz már velem. Hisz a haverod vagyok. – néztem rá.

-1 dolcsi, és cserébe visszaadom a cigis dobozodat. – A nadrágom zsebébe kaptam, mivel mindig ott szokott lenni a tartalék cigim. De most nem volt ott.

- Rossz húzás volt, Payne.

- Na? Akkor hol is a 1 dolcsisom? – húzta elő zsebéből a cigimet.

- Nesze. – vettem elő a pénztárcámat, és a kezébe nyomtam a dollárt. – De ha már itten kifosztasz engem, igazán megmondhatnád, hogy merre van az a retkes suli. – vettem el a dobozomat, és a kajámat.

Elmagyarázta, hogy melyik út után hova kell mennem, megköszöntem neki, majd kimentem a pékségből. Hosszú nap előtt állok. Bárcsak mindenki békén hagyna, és nyugodtan aludhatnék még.

………………………………………………………………………………………………

Bementem az iskola kapum, majd az épületbe. Mint mindig, most sem figyeltem a körülöttem lévő emberekre, ezért csak egyenesen mentem, ennek eredményeként nekimentem egy lánynak. Összes tankönyve a földre zuhant. Automatikusan lehajoltam értük, és a lány is. Ránéztem egy pillanatra, és ez a pillantás kölcsönös volt. Arcom mosolyra húzódott, és átnyújtottam neki a könyveket. A lány valami „köszönöm” fajtát mormogott, majd sietősen kiviharzott az ajtón. Érdekes. Mintha láttam volna valamikor. Persze Harold, mondjál még ilyeneket. – gondoltam magamban.

Miután végeztem a beosztással, és eléggé elsiránkoztam azon, hogy pont a legfiatalabb osztályt kaptam meg elsősorban, hazafelé indultam. Útközbe megint elszívtam egy cigit, és a reggel elcsórt kakaós csigáimat megettem. Alig vártam, hogy haza érjek.

Mikor bementem a házba, Liam már a kanapén ült.

Szevasz. – köszönök neki, és leveszem a fejemről a kalapot.

- Szia. – köszön vissza. – Olyat mondok, amit nem fogsz elhinni. 
- Kíváncsian várom. – nevetek, majd leülök vele szembe. – Na miről van szó? 
- Emlékszel még arra a lányra, akit a buliba kellett volna felszedned? 
- Homályosan, de valamire emlékszem. Miért? 
- Ma láttam őt. – válaszolta.