2. rész

Sziasztok!:)

 Nagyon örülök, hogy már az első fejezetnél jó pár pipát kaptam. Nagyon szépen köszönöm!<3

De a jó/rossz kommenteket is nagyon várom a részek alatt, hisz csak azokból tudom meg, hogy érdemes-e folytatnom-e ezt a blogot.

És még nem utoljára egy olyan kérdésem lenne felétek, hogy mennyire tetszene az nektek, ha mindegyik részhez tennék be egy hozzá illő dalt? Mert úgy jobban bele élhetitek magatokat a „mesélő” szemszögébe. Mit szólnátok hozzá?:) (kommentbe írjátok meg.)

Na de nem szaporítom tovább a szót, itt a 2. rész, Noel szemszögéből. Jó olvasást!:)

Katherine.xx

Menjünk innen

*Noel szemszöge*

Egész jól kijöttem a pultos fiúval, Luke-al. Kiderült, hogy Ő csak egy évvel idősebb nálam, de egy iskolába fogunk járni. Esetleg osztálytársak leszünk. Ki tudja. Nagyon kedves volt velem, és Dez-nek igaza volt. Egyre jobban éreztem magamat. Már nem zavart a dübörgő zene, a sok félrészeg ember. 

Épp mikor belekortyoltam a poharamba, éreztem egy idegen jelenlétét, aki leült a mellettem lévő üres bárszékre. Luke rögtön odament, hozzá, megkérdezte tőle, hogy mit szeretne, de az idegen csak egy whiskey-t kért. Míg a pultos fiú elkészítette az idegen italát, lassan oldalra fordultam, hogy megnézhessem őt. Egy magas, barna göndör hajú srác volt. Fekete ruhája tökéletesen kiemelte izmos felsőtestét. Mikor észrevette, hogy őt figyelem, arca megfeszült, majd egy halvány mosolyra húzódott. Zavarodottságomban hirtelen elkaptam fejemet, és amennyire csak tudtam, feltűnés mentesen a másik oldalamra fordultam, így hátat fordítottam neki. Elkezdtem játszadozni a karkötőmmel, mintha órákon át ezt csinálnám.

Hallottam ahogyan a srác, halkan felnevetett, majd leszállt a székéről. A hátam egy feszes mellkashoz ért. Éreztem az alkohol, és a füstszag keverékét. Biztosan ő sem teljesen józan már. És biztosan elszívott már 1-2 doboz cigarettát.

- Mondd , nincs kedved elmenni egy kicsit táncolni? –hallottam meg rekedtes, mély hangját. A hideg is kirázott tőle.

- Azt sem tudom, hogy ki vagy. – szólaltam meg remegő hangon. Nem akartam ismerkedni. Főleg nem egy ilyen helyen, ahol az embert itt tökéletesen kihasználják. Főleg nem egy ilyen, mondhatni „ijesztő” sráccal kezdeném az ismerkedést.

- Majd megismersz. – suttogta halkan, apró füleimbe. Testemet újra átjárta az a hideg érzés.

- Nekem..most mennem kell. – álltam fel.

- Héhéhé. Hova sietsz?- ragadta meg csuklómat, pont, ahol szeretett karkötőm volt. – Gyere, igyál velem egy kis whiskey-t. – mosolygott. Nem mertem ránézni. Ő is biztosan csak olyan, mint a többi. Leitat minden jött ment lány, hogy egy éjszakán át azt csinálhasson vele, amit csak akar. De én nem ilyen vagyok. Ezt bebukta.

- Eressz el. Azt mondtam, mennem kell. – emeltem fel hangomat, kezemet kiszabadítottam erős kézfeje közül, majd elindultam a táncoló tömeg felé.

Éreztem szúrós tekintetét testemen, de nem foglalkoztam vele. Egyenesen a táncoló izzadt testek felé vettem az irányt. Meg kell találnom Deznee-t.

Egy pillanatra magam mögé néztem. Rossz döntés volt. Megláttam a tőlem 5 méterre álló göndör hajú srácot, akivel találkozott a tekintetem. Zöld szeme mintha teljesen elvarázsolt volna. Egy önelégült mosolyt küldött felém, majd elkezdett átfurakodni a hatalmas tömegen.

 Nem várhattam tovább. El kellett mennem innen minél hamarabb. Még a végén itt helyben megerőszakolna.

Szerencsémre, 10 perc keresgélés után megtaláltam barátnőmet, aki még mindig a tetovált csávóval táncolt. Odasiettem hozzá. Elnézést kértem a tetkós fiútól, és Deznee-t félrehívtam.

- Dez. Ennyi volt. Tovább nem bírom. Olyan emberek vannak itt..egyszerűen nem akarok már itt lenni. Haza akarok menni. Meg volt egy srác, göndör hajú..és inni akart velem..meg táncolni velem és.. – gyorsan beszéltem. Láttam rajta, hogy nehezére esik mind ezt a sok információt felfognia. Full részeg volt már.

-  Jól van kicsi Noel. Hazamegyünk. – vigyorgott rám.

- De te így nem tudsz vezetni. Hisz ittál- néztem rá.

- Majd Zayn hazavisz minket. – ezzel intett a tetovált srácnak.