10. rész

Hola!

Szerbusztok csibék. Van egy bejelenteni valóm: csütörtökön elmegyek 2 és fél hétre egy tanfolyamra, ezért nem tudok majd részeket hozni. DE. Amint visszajövök, megpróbálok minél több rész előre megírni, és így a lemaradásomat megpróbálom majd pótolni. De még a távozásom előtt összehoztam nektek egy jó hosszú részt. Jó olvasást!:)

Katherine . xx

Vihar

*Noel szemszöge*

A kanapén ülve gondolkoztam. Az egész szituáció egy hatalmas kavarás. Most kinek a szemszöge igaz? Deznee? Vagy Harry mond igazat? Nem értem én már őket. Eddig azt se tudtam, hogy Deznee „ilyen” emberekkel volt együtt.

- Miért kellett idehoznod?! Hm? Nem meg mondtam, hogy messziről kerüld el? – ordibálta Dez.

- Héhé. Nyugi. Nincs semmi baj. Csak mikor éppen jöttem haza, a parkban felsegített, és én mondtam neki, hogy hagyjon, de csak jött utánam.

- Badarság. – válaszolta. – Ha keményen elutasítottad volna, akkor nem követett volna. Nem emlékszel, hogy mit meséltem? Ő nem jó ember! – támadott le ismét.

- Csak tudod Ő is elmesélte, hogy hogyan szakítottatok. És az ő mondandója a tiédnek az ellentétje volt.

- Szóval neki hiszel?

- Nem, nem ezt mondtam. – próbáltam magam megvédeni. – Csak szerintem nem voltál velem teljesen őszinte.

- Pont ezért. Mert akkor vele lettél volna még. És a végén arra ébredsz rá, hogy belezúgsz. – mondta.

- Deznee. Hülyeséget beszélsz. Dehogy szerettem volna belé.

- Az isten szerelmére Noel. Még csak egy kis takony 15 éves vagy. Mit tudnál a szerelemről? – emelte fel a hangját.

- Igaz, nincs annyi tapasztalatom, mint neked, de én is voltam szerelmes. – válaszoltam halkan.

- Hmm. Igen? Mi is lett az utolsó kapcsolatoddal? – kérdezte nevetve.

- Dez, nagyon jól tudod, hogy ez..

- Válaszolj Noel! Mi lett veled és Alex-el?! – szinte már ordibált velem.

- Nem akarok róla beszélni. – válaszoltamén is kiabálva. Már a neve hallatára is rosszul lettem. Az a név. Nem. Egyszerűen nem bírtam tovább. Felálltam a kanapéról, és az ajtó felé indultam. Felvettem a tornacipőmet, és kinyitottam az ajtót.

- Most meg megint hova mész? – jött utánam Deznee.

- El innen. – és azzal a lendülettel kiléptem az ajtón.

Nagyon csalódott voltam. Pont Deznee. Az a személy, akiben a világon a legjobban megbízok. Felhozta a múltamat. Amiről tudta, hogy nem szeretek beszélni. De ezek után már csak egy személyhez mehetek.

***

Körülbelül alig telt el 10 perc, de elkezdett esni az eső. Gyors léptekkel haladtam tovább, és ennek eredményeként negyed órán belül el is értem a házhoz. Kicsit aggódtam, hogy mit fognak hozzám szólni, hogy ilyen későn zavarom őket, de próba szerencse. Odaléptem az ajtóhoz, és csengettem. Pár percbe beletelt, mire egy nő nyitott nekem ajtót. Göndör sötétbarna haja kontyba volt kötve, és szabadidő ruha volt rajta.

- Te ki vagy? – kérdezi tőlem kicsit gorombás hangnembe.

- N-Noel Jenkins vagyok. Luke-hoz jöttem. – válaszoltam alig hallhatóan.

- Ó Noel. Gyere csak beljebb. – hallottam meg a kanapén elterülő férfi hangját. A hölgy hátranézett, majd ismételten rám. Hátrébb lépett, én pedig besétáltam az ajtón.

- Hát te? Mi járatban vagy ilyenkor? – kérdezte tőlem Ashton.

- Az igazat megvallva, kicsit összevesztem a lakótársammal..és hát.. nincs hol aludnom. És rajtatok kívül mást nem ismerek a környéken.

- Lemaradtam. Ash ki ez a lány? – kérdezte a sötéthajú lány.

- Baszki. Titeket be se mutattalak egymásnak. Noel, Ő itt a barátnőm, Jasmine. jasmine, Ő itt..

- Luke egyik osztálytársa. – fejeztem be a mondatát.

-Ohh. Értem én. – mosolyodott el.

- Luke a fürdőben van. Ha akarod, a szobájába megvárhatod őt. – mondta Ashton.

- De tényleg nem baj, hogy .. itt maradok? – kérdeztem.

- Az én házam a tiéd is. – mosolygott rám Ash.

- Tényleg, nagyon szépen köszönöm. – mosolyodtam el én is.

Bementem Luke szobájába, és leültem az egyik fotelba. Eléggé rosszul éreztem magam, hogy be kellett hozzájuk kéreckednem, de az éjszakát nem akartam Deznee-vel egy fedél alatt tölteni. Halk lépteket hallottam a folyosón. Pillanatokon belül nyílt is az ajtó. Luke volt az. És csak egy törölköző volt a dereka köré csavarva.

- Mi a .. – hirtelen megkapaszkodott a mellette lévő polcba. – Noel. Te mit keresel itt?

- Öhm. Szia Luke. – tekintetemet elkaptam félmeztelen testéről, és kezemet szemem elé tartottam. – Azért jöttem, mert Deznee-vel eléggé összekaptunk és tudod, nem nagyon akartam vele lenni egy házban.

- Nem kell takargatnod a szemed, Noel. – nevetett. Lassan elemeltem kezeimet, és néhány pillantást vetettem a szekrény előtt álló fiúra. A szekrény felé volt fordulva, így széles vállait néztem. Kivett egy fekete pólót, és magára húzta. Ugyan így cselekedett egy boxer alsóval is.

- Esetleg.. itt maradhatok éjszakára? – kérdeztem meg halkan.

- ez most komoly kérdés? Persze, hogy maradhatsz. – mosolygott, és felém fordult. – Szeretnél zuhanyozni? Mert szerintem Ash és Jasmine túlságosan el vannak egymással foglalva, szóval biztos üres a fürdő.

- De nem hoztam magammal semmit, a telefonomon kívül.

- Majd én adok kölcsön ruhát. Ne parázz. Ha akarod, kérek kölcsön Jasmine-től valami lányos ruhát.

- Elég lesz nekem egy póló is. – válaszoltam. Visszafordult a szekrényéhez, és kiemelt onnan egy fekete atlétát.

- Ez megfelel? – kérdezte.

- Tökéletes. Köszönöm szépen Luke. – küldtem felé egy apró mosolyt.

- Balra az első ajtó a fürdő. Addig megágyazok neked. – mondta.

***

Elég gyorsan végeztem a zuhanyzással. Visszavettem fekete szabadidő nadrágomat, és felvettem azt a pólót, amit Luke adott. Lehetett rajta érezni az illatát. Mondhatni, a férfi dezodor és a vanília

keveréke. Nem is volt olyan rossz. Miközben visszasétáltam Luke szobájába, kinéztem az ablakon. Már fent volt a Hold. Amióta elindultam Deznee-től az eső nem állt meg. Sőt. Még jobban szakadt. És ez nem jelentett valami jót.

- Megágyaztam neked, ha bármi baj van, szólj nekem, én kint alszok a kanapén. – mondta Luke, mikor beléptem a szobába. Éppen amikor el akarta hagyni a szobát, kintről egy hatalmas villámlást hallottam. Minden izmom összerándult, és kezemet magam elé kaptam. Ő visszanézett rám, és látta rajtam, hogy nincs minden rendben.

- Mi a baj? – kérdezte.

- Semmi. – válaszoltam egyhangúan. Próbáltam nem félelmet sugározni.

- Akkor jó éjszakát, Noel. – köszönt el tőlem. Az égiek még egy villámot küldtek, amitől én mégj obban megijedtem, és a pulzusom még jobban az egekbe szökött.

- Luke!- szóltam utána. Ő megfordult, és kérdő tekintettel nézett rám.

- Nem aludnál itt? Kérlek. – néztem a szemeibe.

- Ha ezt szeretnéd. – mosolyodott el, és azzal becsukta maga mögött az ajtót.

Mindketten elindultunk az ágy felé. Luke bújt be először a takaró alá, és én követtem őt. Az ágy legszélére húzódtam. Luke közelebb jött hozzám, és kezével átölelte a derekamat.

- Jó éjszakát. - mondta mély hangján.

Neked is. – válaszoltam neki.

Ha nem lett volna vihar, rászóltam volna, hogy ez egy kicsit túl korai, de meglepő módon nem zavart az érintése. Megnyugtatott. Rég éreztem magamat ilyen biztonságban.

9. rész

Halialihó!

Újra köszöntök mindenkit. Sajnálom, hogy sokat késtem, csak a gép kezd szarakodni, és ezért nem tudtam összehozni ezt a részt. De ami a legfontosabb: Pontosan 14 feliratkozója van a blognak. Egyszerűen..fantasztikus. Nagyon szépen köszönöm ezt a sok kis csibécskét. Na de meghoztam a 9. részt. (Igen tudom, rövid is lett, meg nem a legjobb, de majd a következő jobb lesz. Ígérem.)  Mindenkinek jó olvasást!:)

Katherine xx.

 

Várj, segítsek?

*Harry szemszöge*

Egyedül voltam a parkban. Ez az érzés, teljes nyugalommal töltött el. Hogy nem a zsúfolt folyosókon kell rohangálnom. Hogy nem kell hallgatnom, ahogyan a diákok ordibálnak, hogy elég lesz már a futásból. Hogy végre valahára nem kell elbújnom mások elől, hogy rágyújthassak egy átkozott szál cigire.

Minden olyan csöndes volt. Csak én, a füstölgő cigarettám, és a lemenő nap. De ez nem tartott túl sokáig, hisz azt hallottam, ahogyan valaki elvágódik a kemény betonon. Én – mint minden normális ember – rögtön felálltam a padról, cigarettámat számba tettem,  és az elesett személy felé indultam. Lehajoltam hozzá, és megfogtam apró kezeit. Felsegítettem. Szemeibe néztem, és már gyönyörű barna íriszéből tudtam, hogy ki ő.

- Ohh Noel. Legközelebb jobban nézz az orrod elé. – mosolyogtam rá féloldalasan.

- Köszönöm a tanácsot. – miután kimondta, gyors léptekkel elhaladt mellettem. Utána siettem, mert láttam rajta, hogy nincs minden rendben.

- Hé. Minden rendben? Nem sérültél meg?– kérdeztem, és megérintettem a vállát. Noel visszanézett rám, és bosszúsan válaszolt:

- Tudom ki maga. És szálljon le rólam. Hagyjon békén engem. – rázta le kezeimet.

- Kérlek, ne magázz. Csak hívj Harry-nek. – válaszolom neki, majd elé lépek. – És miről beszélsz? Hisz most beszélünk másodszorra. – mosolyodok el, és elszívom a maradék cigimet.

- Deznee mindent elmondott. Hogy ki is vagy valójában.

- Valóban? Minden elmesélt neked? És azt is, hogy hogyan juttatta a tudtomra, hogy megcsalt? – hangom elhalkult, amikor a régi emlékek ismételten eszembe jutottak. Láttam Noel arcán, hogy zavarba jött kérdésemre.

- Na látod. Akkor még sem tudsz mindent. – válaszoltam.

Míg Noel-t hazáig kísértem, elmeséltem neki a volt kapcsolatomat Deznee-vel. Igaz, néha elhalkult a hangom, vagy éppen nem tudtam normális ütembe venni a levegőt, de nehézségeim ellenére el tudtam neki mindent mondani, amit tudnia kellett.

- És tényleg, mikor benyitottál hozzá, Ő egy másik sráccal smárolt? – kérdezte Noel.

- Igen. – válaszoltam neki.

- De durva. Nekem nem is így mesélte. Azt mondta, hogy Ő kapott rajta téged éppen akkor, mikor egy szőke lánnyal..éppen..na érted mire gondolok.

- Mindig is tudtam, hogy egy ribanc. - válaszára akaratlanul is felnevettem.

- Hogy mondtad?

- Semmi, nem mondtam semmit. – próbáltam leplezni mosolyomat.

- Mit szólnál, hogyha holnap érted jönnék? És akkor nem kéne… - a ház előszobájában lévő fényeket felkapcsolták, aztán pár másodperccel később már nyílt is az ajtó.

- Noel! – hallottam meg az ismerősen csengő hangot. 2 év elmúlása után is felismertem. Deznee volt. A lány engedelmesképpen sietett be a házba dühöngő személyt kikerülve.

- Mit keresel itt? – förmedt rám.

- Csak a barátnődet kísértem haza. –mondtam, majd egy mosolyt terítettem szét arcomon. Egyszerre volt felemelő és borzalmas érzés, ahogyan itt állt előttem „szeretett” exem.

- Akkor elmondom neked egyszer és utoljára: Tartsd magad távol Noel-től. Ő nem olyan lány.

- Te ne parancsolgass nekem. Mert ő milyen?  Azt csinálok, amit akarok.  – vágtam neki vissza.

- Menjél vissza a drágalátos ribancaidhoz, a piádhoz és a kurva cigidhez. De minket hagyjál békén. Engem már nem érdekelsz. – láttam szemeiben a felgyülemlett könnycseppjeit. Rossz volt őt így látni, bármennyire is megbántott a múltban. 

Hátat fordítottam neki, és elsétáltam a háztól. Még egyszer hátranéztem, és láttam, ahogyan Deznee

legördülő könnycseppjeit törli le arcáról. Rágyújtottam egy újabb szálra, majd hazafelé indultam.

8. rész

Hola!

Ismételten köszöntök mindenkit. Hát nem is tudom, hogy háláljak meg mindent. Most már büszkén elmondhatom, hogy kerek 7 feliratkozóm van. Nagyon szépen köszönöm! Ennek örömére meg is hoztam a következő részt. Remélem, tetszeni fog nektek. Jó olvasást!:)

Katherine.xx

A dal

*Noel szemszöge*

Másnap reggel Deznee-nek elmaradt az első órája, ezért egyedül indultam el az iskolába. Út közben Snapgreen előtt, és azon gondolkoztam, hogy egy egész napot biztosan nem bírnám ki semmi kajával, ezért beléptem a pékségbe. Mikor benyitottam, az ajtó feletti csengő rögtön elkezdett csilingelni, ezzel tudatva a bent lévőknek, hogy új vevő érkezett. Hallottam, ahogyan letették a tálcát az asztalra, és a pulthoz közeledő lépteket.

megálltam a

-          Szia. Mit kérsz? – kérdezte tőlem a göndör hajú férfi. Hirtelen megrémültem egy pillanatra, hogy nem Liam-et láttam meg a pult mögött. Szívverésem felgyorsult, és kicsit nehezebben tudtam levegőt venni. Nagy nehézségeim ellenére, a végére sikerült kinyögnöm, hogy miért is jöttem be.

Miközben szedte nekem a meggyes péksüteményt, végignéztem rajta. Szürke melegítő fölsőt, és hozzá illő nadrágot viselt. Meg kell mondanom, nagyon dögösen nézett ki melegítőben.

- Szerinted nagyon rossz volt a tegnapi óra?- felnézett rám.

- Sz-szerintem egész jó volt. – nyögöm ki nagy nehezen. Ennél rosszabbul nem tudtam volna válaszolni, komolyan.

- Akkor örülök. – egyenesedett ki, és egy mosoly futott végig arcán.

Kifizettem a pékárut, majd kimentem az ajtón. Mikor már el akartam indulni az iskola felé, valaki megszólított.

- Noel! – szavai hallatára megfordultam. – Nem lenne kedved velem tartani a suliba? Látom, úgy is egyedül vagy, nekem meg ott a motorom a pékség parkolójába.

- Köszönöm, de.. – mondatom végét meg sem várva, Ő ismételten belekezdett egy másikba.

- Hallgatás beleegyezés. Nemde? – mosolyodott el ismét. Ohh istenem. Annyira sármos mosolya van.

Bólintottam, és elindultam vele a parkolóba.

Mikor leszálltam a motorról, a körülöttünk lévő emberek hatalmas csodálkozással néztek minket. Mr. Styles is leszállt, majd segített levenni a fejemről a bukósisakot.

- Látod, nem is olyan veszélyes ez a motorozás. – mondta, és eltette a sisakot.

- Igen. – mondtam halkan, és arcomra halvány pír ült ki. – De nekem mennem kéne, mert nem szeretnék elkésni matekról.

- Ohh rendben. Majd még találkozunk, Noel.

- Viszlát, Mr. Styles. És köszönöm, hogy elhozott. –Besiettem az iskolába, és egyenesen az osztályterembe mentem.

Iskola után Luke-al mentem el, mivel megbeszéltük az első próbánkat a következő héti „bemutatkozásra”. Gyalog mentünk, így nagyon sok szabad percünk volt arra, hogy beszélgethessünk. Elmesélte, hogy egyik barátjánál lakik addig, míg végig nem járja a sulit.

- Ash. Megjöttem. – kiabált szét a nappaliba, amikor beléptünk a házba.

- Csá. –nézett fel a kanapéról. – Ó. Ki a kis barátnőd? – nézett rám hatalmas barna szemeivel.

- Ash, ő a haverom, Noel. Noel, Ő az a srác, akiről meséltem.

- Hello. – ejtettem egy mosolyt Ashton felé, aki azt viszonozta.

- Noellel egy dalt kell elénekelnünk következő héten, és átjött, hogy tudjunk próbálni. Ashton arca ismételten mosolyra húzódott.

- Próbáljatok nyugodtan. Nem foglak titeket zavarni. – bólintott.

- Kösz, haver. – mondta neki Luke, majd kacsintott neki egyet bal szemével.

………………………………………………………………………………………………

- Na és mit szólnál ehhez? – indított el egy újabb számot.

- Nem hiszem. Túl gyors. És én nem tudok rappelni. – válaszoltam.

- Azt hittem könnyebb lesz majd dalt választani. – nevetett.

- Nézzük meg ezt. – kattintottam az egyik klipre. 

 

  Miután meghallgattuk, egymásra néztünk, és szinte láttam Luke szemében, hogy ugyan arra gondol, mint én.

- Úgy érzem, hogy megtaláltuk, amit eddig kerestünk. - mondta.

- Szerintem is. – mosolyogtam rá.

………………………………………………………………………………………………

- Szia. – köszöntem Dez-nek, mikor beléptem a házba.

- Hol voltál Noel?! – förmedt rám rögtön.

- Luke-nál próbán. Tudod, amit meséltem. - válaszoltam. Beljebb mentem a nappaliba, és mikor leültem Dez mellé.

- Miért vagy ilyen ideges? – Ő mit sem foglalkozott kérdésemmel, inkább egy újabbat tett fel nekem.

- Ki volt az a srác, aki reggel elvitt téged motorral?